Na, ez jó kérdés: céges autóval munkába járni magánhasználatnak számít?

A munkavállaló felelőssége, hogy megjelenjen a munkahelyén

A 2012-es munka törvénykövében megfogalmazott szabályok értelmében a munkavállalónak kötelessége megjelenni a munkáltató által előírt helyen és időben, munkára képes állapotban.

Ez valahogy egyből egyértelművé teszi a kérdést: a munkavállaló dolga, hogy a lakóhelyéről munkába menjen, akár céges autóval teszi, akár sajáttal, vagy busszal, vonattal, akármivel.

De ne álljunk meg ennyinél - menjünk még tovább ebben a kérdésben!

Mi számít viszont üzleti utazásnak?

Csak hogy tisztán lássuk a helyzetet, nézzük meg (most jogi zsargon nélkül), hogy az 1995. évi CXVII. törvényben hogyan nyilatkoznak az üzleti utakról.

Üzleti út minden olyan utazás, ami

• a magánszemély jövedelmének megszerzésével, és a
• kifizető tevékenységével összefüggő feladattal kapcsolatos.

Ez alapján gondolhatnánk, hogy a jövedelem megszerzésével elég szoros kapcsolatban áll az, hogy az illető bemenjen a munkahelyére, nem igaz?

DE: a törvény külön kiemeli, hogy a munka-, szék- és telephelyre történő bejárás kivételt képez ez alól.

Magyarul tehát már 1995-ben is kimondták, hogy a munkába járás magáncélú felhasználásának minősül.

Szigorúan veszik az üzleti út fogalmát

Ami az üzleti célú utazás keretein belül marad a törvény szerint, az a

• kiküldetés,
• munkaszerződésben foglaltaktól eltérő foglalkoztatás,
• más munkáltatónál történő munkavégzés

miatt történő utazás.

Ha akár csak közvetve is megállapítható egy útról, hogy nem teljesen hivatalos jellegű, akkor bizony nem lehet számítani semmilyen adókedvezményre: ezért kell mindent pontosan dokumentálni, még akkor is, ha egyébként a 2019-ben bevezetett szabályok értelmében útnyilvántartás nélkül is le lehetne vonni az áfa akár 50%-át.

De mindig létezik kiskapu – Az észszerű gazdálkodás elve

2 törvényt is mutattam arra az imént, hogy a munkába járás miért számít magánhasználatnak: az élet azonban mindig hoz olyan szituációkat, amik képesek kiskapukat nyitni.

Az ésszerű gazdálkodás hivatalosan megfogalmazott követelményei feketén-fehéren kinyilatkoztatják (nagyon leegyszerűsítve), hogy ha egy vállalkozás olyan üzletbe kezd, ami nagyobb eséllyel jár veszteséggel, mint nyereséggel, akkor gyakorlatilag bűncselekményt követ el.

Hogy jön ez ide?

Adott egy cég, és annak egy dolgozója.

A dolgozó 10 km-re lakik a cég székhelyétől, viszont neki van egy tárgyalása reggel 8-kor egy tőle 3 km-re lévő üzleti partnerrel.

Ebben az esetben a munkavégzés helye közelebb van a dolgozó lakóhelyéhez, mint a magához a céghez: értelemszerűen az észszerű lépés ebben az esetben, hogy a munkavállaló egyből az üzleti partnerhez megy – és ez bizony már üzleti útnak minősül.

Ez persze most csak egy szemléltető példa volt, a gyakorlatban jelentősebb távolságokban kell gondolkozni ahhoz, hogy indoklás helytálló legyen, de a lényeg ebből is jól látható.

Tisztázni kell, mik a cég érdekei

Az előbbi példa tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdaságossági szempontok adott esetben módosíthatják az üzleti út pontos meghatározásának kérdéskörét.

Ha gazdaságilag indokolt, hogy a dolgozó ne tegyen egy felesleges kört a hivatalos munkahelyén, hanem egyből a munkavégzés helyére induljon a lakóhelyétől, akkor érdemes ezt a megoldást választani.

Tartós bérleti szerződés keretében szerzett céges autó esetében ugye az üzleti célú használat arányában lehet levonni a bérleti díj után járó áfát – ezt megteheti külön igazoló dokumentumok (útnyilvántartás) nélkül is, de csak maximum 50%-os átalányérték mellett.

Viszont a hivatalos dokumentáció nem csak akkor fontos, amikor 50%-nál többet használjuk céges utakra az autót: ugyanígy igazolhatják ezek a papírok az ilyen autózások során keletkezett parkolási díjak, benzinköltségek, és hasonló kiadások adómentességét.

Tisztázzuk, hogy melyik költség pontosan kit érint!

Ha már amúgy is témánál vagyunk, akkor nézzük át gyorsan és röviden, mi a helyzet a többi autóval kapcsolatos kötelezettséggel.

A magánhasználat nem számít adóköteles tevékenységnek, így az ennek során keletkezett áfa értelemszerűen nem levonható.

A cégautó adó egy másik kérdés, hiszen tartós bérlet esetén hivatalosan a bérbe adót terheli, de ennek költségét is beleszámítja a bérleti díjba, így végső soron azt a cég fizeti valójában.

Az viszont, hogy a parkolási díjak, üzemanyagköltségek, biztosítási díjak és egyéb kiadások kit és milyen mértékben terhelnek, már a vállalkozásnak és a munkavállalónak kell meghatároznia.

Még mindig nem eléggé elterjedt, de kifejezetten fontos, hogy ilyenkor egy pontos szabályzatot fektessünk le, ami a kérdéses helyzetekben elejét tudja venni minden vitának: például akkor, amikor a dolgozó munkába menet okoz balesetet a céges autóval.

Összegezzük tehát: mit kell tudni a céges és magánhasználatról?

• Magánhasználatnak számít, ha a munkavállaló a munkahelyére céges autóval megy – ez egyértelmű.
• Céges használatnak számít minden üzleti út, tehát azok az utazások, amik a bevételszerzéshez, a munkaadó tevékenységéhez szorosan kapcsolódnak.
• Kivételek születhetnek azonban akkor, amikor az észszerű gazdálkodás követelményei közbeszólnak: ha a cég gazdasági érdekei indokolják, akkor egy üzleti út akár a lakóhelytől is indulhat – ebben az esetben a munkavégzés helyére indulás szintén nem magáncélnak számít.

Magyarországon az egyik legnépszerűbb fix béren kívüli juttatássá vált a cégautó: vállalkozások ennek ígéretével tudják magukhoz csábítani az új munkaerőt, és ennek segítségével tudnak kiváltani egy sokkal nagyobb költséggel járó béremelést a meglévő dolgozók megtartásánál.

És mivel ekkora lehetőség van ebben, egyre többen is fogják választani, emiatt pedig egyre nagyobb felelősség hárul a szakértőkre, hogy pontos információkat adjanak ezzel kapcsolatban.

Kérjen tőlünk segítséget bátran, ha a cégautó finanszírozással, és legfőképpen a tartós bérlettel kapcsolatban bármilyen kérdésre választ szeretne kapni!