A nyílt végű pénzügyi lízing kockázata, amiről még a szakértők is elfeledkeznek

Miből lehet választani?

Egy cégnek autóra van szüksége, és úgy dönt, hogy lízingel: alapvetően két nagy csoport közül választhat, és ezen belül is három lehetőség áll a rendelkezésére.

• Operatív lízing (tartós bérlet) – ezzel foglalkozunk például mi, és ebben gépkocsi tulajdonjoga a lízingbeadóé marad a szerződés végén is.
• Zárt végű pénzügyi lízing – már a szerződés megkötésekor meghatározott, hogy az autó tulajdonjoga a végén a lízingbevevőhöz került.
• Nyílt végű pénzügyi lízing – a szerződés végén a lízingbevevőnek többek között elővásárlói és vevőkijelölési joga van, tehát nincs előre meghatározva, hogy pontosan kié lesz a kocsi tulajdonjoga.

Hangsúlyozom: mindhárom lehetőség teljesen hivatalos és legális, megvannak a hozzájuk tartozó jogszabályok is.

A nyílt végű pénzügyi lízing azonban felvet bizonyos kérdéseket az adózás kapcsán, amit érdemes megnézni.

(Megjegyzés: az operatív lízing esetében is beszélhetünk hosszú és rövid lejáratú szerződésről, tehát valójában 4 lehetőség is áll Ön előtt, de az egyszerűség kedvéért ezt a kettőt most egy kalap alá vesszük.)

Mik az előnyei a nyíltvégű pénzügyi lízingnek?

Fölösleges lenne tagadni, hogy a fent említett lista 3. elemének megvannak a maga előnyei, amik miatt vonzónak tűnhet az ügyfelek számára:

• Míg a zárt végű lízing termékbeszerzésnek minősül, addig a nyílt végű szolgáltatásnak, és így az áfa levonható a havidíjából (a tartós bérlethez hasonlóan egyébként).
• Az operatív lízinggel szemben itt a szerződésben van lehetőség arra, hogy az autó végül a lízingbevevőhöz kerüljön.
• Míg az operatív lízingnél egy várható piaci értékkel számolunk az autó maradványértékének megállapításakor, addig a nyílt végűnél egy képzett értékről beszélünk, ami lehet akár a beszerzési érték 15-20%-a is.

Magyarul tehát a cég lízingel egy autót, amelynek során a havidíjak után az áfa levonható, és a végén még ráadásul a piaci ár töredékéért is hozzájuthat a járműhöz.

(Megjegyzés: azt fontos észben tartani, hogy az áfa csak annak arányában igényelhető vissza, hogy mennyit használtuk a cég céljaira az autót, amit a pontosan vezetett útvonal nyilvántartás alapján lehet meghatározni – hacsak nem az 50%-os átalánnyal számolunk.

Ha a kocsit 80%-ban munkába járásra, onnan hazautazásra, ügyfelekhez való kiszállásra használjuk, 20%-ban pedig például nyaralni megyünk vele, akkor értelemszerűen az áfa 80%-át vonhatjuk le – ezt azért kell így külön megemlíteni, mert az adóhivatal is kiemelt figyelmet szentel ennek.)

Mi történik a szerződés végén?

Alapvetően 3 lehetőség áll előttünk egy nyílt végű pénzügyi lízingszerződés lejártakor:

• hagyjuk, hogy az autó a lízingbeadó tulajdonában maradjon;
• lízingbevevőként megvesszük az autót a már korábban említett képzett, a piaci értéknél akár jóval alacsonyabb értékben;
• kijelölünk egy harmadik felet, aki hasonló feltételek mellett vásárolja meg a kocsit.

Mindhárom teljesen legális választási lehetőség, és sokan is élnek velük.

Lehet viszont, hogy a NAV-nak is van egy saját véleménye erről

A tételmondat, amire figyelni kell: termék, áru, szolgáltatás csak piaci áron cserélhet gazdát.

Ez egy olyan általános igazság, amit a NAV szeret betartatni, viszont a nyílt végű pénzügyi lízing esetében ez bizonyos mértékben sérül.

Lehet, egy autó piaci értéke a szerződés végeztével 3 millió forint lenne, viszont a nyílt végű lízingszerződésben foglaltak szerint mindössze 500.000 forint fejében is megveheti a lízingbevevő.

Piaci áron történt tehát a vásárlás?

Egyáltalán nem, de ez nem törvénytelen, hiszen a jogszabályok ezt engedélyezik a nyílt végű szerződések esetében.

Itt jön az elméleti kérdés: mi van, ha a NAV ezt nem így látja?

A nyílt végű pénzügyi lízing, mint az már elhangzott, valamilyen szinten ötvözi a zárt végű és az operatív lízing előnyeit, ami az adózást és az autó végső tulajdonjogát illeti.

Kérdés: nem gondolhatja-e azt az adóhatóság, hogy itt egy tudatos adóelkerülés történt?

Mi van, ha egy ellenőr úgy látja, hogy itt bizony az elejétől kezdve arra ment ki a játék, hogy a lízingbevevő jóval a piaci ár alatt jusson hozzá egy autóhoz?

Ezt teljesen jogosan feltételezheti, és ekkor még azt sem tehetjük, hogy a hivatalos szerződés sorai mögött keresünk fedezéket, mert van itt egy másik alapelv is:

Egy szerződés megítélése nem a megnevezése, hanem a tartalma alapján történik.

Ha tehát egy nyílt végű lízing valójában zárt végűnek tűnik, akkor a NAV megteheti, hogy ezt ellenőrzi, és ennek kapcsán átvizsgálja a teljes könyvelést, sőt, akár büntetést is kiróhat az áfával való játszadozás miatt.

Akkor sem jobb a helyzet, ha más kapja az autót

Mondjuk azt, hogy jó, akkor nem akarunk kockáztatni, és inkább élünk a vevőkijelölés jogával, hogy egy harmadik személy vehesse meg az autót.

Ebben az esetben is ott a probléma, hogy ez szembemegy a piaci áron történő értékesítés komoly szabályával, mi pedig közvetítőként veszünk részt ebben, ami miatt ismét büntethetővé válunk.

Az alacsonyabb ár értelemszerűen alacsonyabb áfát is jelent, tehát érthető, hogy a NAV ezt nem nézi jó szemmel.

Nem okoz az adóhatóságnak nagy gondot, hogy megtudja, mennyi egy autó valós értéke (elég, ha megkérdez egy kereskedőt), és azt összevesse azzal, amit végül az általunk kijelölt harmadik fél kifizetett.

Fontos: ez csak egy elméleti szituáció

Még egyszer utoljára tisztázzuk: a nyílt végű pénzügyi lízing egy működőképes, legális megoldás, ami hivatalosan nem ütközik semmilyen jogszabályba.

Az egyetlen probléma, ami miatt beszélünk róla, hogy rejt magában bizonyos kockázatokat.

Vannak kérdések, amikre nincsenek konkrét válaszok, így pedig kétséges lehet, hogy valóban jól járunk-e azokkal az ajánlatokkal, amik elsőre tényleg előnyösnek tűnnek.

Amennyire mi látjuk, ebben az esetben (kis túlzással) szinte csak az adóellenőr hozzáállásán múlik, hogy minek látja nyíltvégű szerződést: egy jogszabályoknak teljesen megfelelő megállapodásnak, vagy egy adóelkerülési próbálkozásnak.

Megéri egy kockázatos szerződést aláírni?

Nem csak azért nem foglalkozunk nyílt végű pénzügyi lízinggel, mert az operatívval ellentétben ezt csak engedéllyel bíró hitelintézet, pénzügyi vállalkozás teheti meg a törvények értelmében.

Nekünk az az érdekünk, hogy az ügyfeleink minél kevesebb kockázatnak legyenek kitéve, hiszen ebben rejlik szolgáltatásunk lényege.

A nyílt végű lízing gyakorlatilag egy felületet hagy, amin keresztül a NAV fogást találhat a lízingbevevőn – olyan ez, mint biztonsági öv nélkül autózni: nem 100%, hogy baj lesz belőle, de ha megtörténik, akkor annak komoly következményei lehetnek.

Mint már mondtam, nem azért tartottam fontosnak erről a kérdésről beszélni, mert a konkurencia ellen akartam kampányolni.

Egy kérdést akartam felvetni, és ezt szerintem mindenkinek meg kéne tennie, aki a lízingelési lehetőségek között vacillál.

Ön már ismeri ezt, és ennek fényében fogja tudni meghozni a döntését – ezzel ez a cikk gyakorlatilag betöltötte szerepét.