4 hiba, amit sokan elkövetnek a lízingelt céges autókkal külföldön

1. Nincs rendben a kötelező biztosításunk

Ha a Zöldkártyáról beszélünk, akkor először is tisztáznunk kell, miről is van szó, mert még ma is sokan összekeverik a környezetvédelmi igazolólappal, pedig semmi köze hozzá (ráadásul az utóbbi már majdnem másfél évtizede meg is szűnt).

A Zöldkártya lényege, hogy ezzel igazoljuk a külföldi hatóságoknak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításunk meglétét – ami értelemszerűen más országokban is kötelező, hiszen ezen keresztül térítődik meg az a kár, amit mi okozunk egy esetleges balesetkor.

Fontos viszont, hogy ez is csak a Zöldkártya Rendszer tagországaiban használható, máshol pedig a belépés előtt kell határbiztosítást kötni egy bizonyos összegért annyi napra, amennyit ott fogunk tölteni.

2. Nincs meghatalmazásunk

Persze, megkérdeztük a főnökünket arról, hogy elvihetjük-e a kocsit nyaralni – de vajon ezt el fogja nekünk hinni az igazoltató rendőr is?

Az Európai Gazdasági Térség országaiban (EU + Norvégia, Svájc, Liechtenstein, Izland) a jármű tulajdonosának, üzemben tartójának nyilatkozatot kell tennie arról, hogy jogosan használjuk az autóját – ez adott esetben maga a cég, ám operatív lízing (tartós bérlet) esetén ez a lízingcég feladata.

Ráadásul bizonyos országokban ennyi még nem elég, ugyanis szükség van úgynevezett országelhagyási engedélyre is, ha határon túlra akarjuk vinni az autót, sőt, sok esetben közjegyzői okiratokat kell beszereznünk, ami még tovább elnyújthatja az ügyintézést – ezért kell még időben elindítani a folyamatot.

3. Szabályt szegünk, de nem intézkedünk időben

Ha megvan minden dokumentum, akkor már csak arra kell figyelnünk, hogy ne keveredjünk „bajba”, igaz?

Ausztria és Horvátország híres arról, mennyire komolyan veszi a gyorshajtásokat, Szlovénia az autópályadíjakat hajtja be kegyetlenül, Romániában pedig megjelent már az „agresszív vezetés” fogalma is a közlekedési szabályok között, ami szankcionálja az indokolatlan fékezéseket, dudálásokat, a leszorítást és hasonlóakat.

Külföldön tehát ugyanolyan könnyű bírságokat összeszedni, mint itthon – csak ráadásul sokkal több a papírmunka is vele.

Ki fizet szabályszegés esetén?

Alapvetően az autó üzemben tartója, tehát a flottakezelő cég kapja meg az értesítést és a fizetési felszólítást, aki ennek eleget is fog tenni.

Mivel azonban a szerződésben benne van, hogy az autó használója teljeskörű felelősséget vállal a szabályok betartásáért, illetve a büntetések kifizetéséért, ezért a lízingcég persze tovább fogja majd terhelni az összeget az ügyfélre utólag.

Ennek ellenére még mindig elmondható, hogy az ügyfél szempontjából ez a szerencsésebb megoldás, mert a flottakezelők azonnal be fogják fizetni a bírságot, így nem kell amiatt aggódnia, hogy az esetleges csúszások miatt még pótdíjakat is kéne fizetnie.

Az, hogy ezután maga a cég és a munkavállalója, aki az autót használta és a szabálysértést elkövette, hogyan számol el egymással, az már csak rájuk, illetve a vállalati car policy-re tartozik.

Problémát jelenthet persze az a helyzet, amikor az illető kolléga már nem dolgozik a cégnél, mire a bírságot kiszabják – ez ugyanis évekig is eltarthat, ahogy arról a következő pontban is beszélünk:

4. Nem őrizzük meg a bizonylatokat

Korábbi cikkünkben is írtunk már arról, hogy a külföldi büntetésekkel van egy komoly probléma: néha nagyon lassan találnak csak meg minket.

Magyarországon ugyan 5 év alatt elévülnek a különböző parkolási, útdíj fizetési és egyéb bírságok, de van olyan ország, ahol akár 10 éve is van a hatóságoknak arra, hogy utánunk nyúljon (ráadásul még az ezzel járó adminisztrációs költségeket is ránk terhelheti).

Tegyük fel, hogy annak idején fizettünk a parkolásért a Horvátországi nyaralásunk során, de négy év múlva mégis megkapjuk a büntetést – hogyan bizonyítsuk a saját igazunkat?

Azért, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljük, a parkolójegyeket, autópálya matricákat, az ezekről szóló visszaigazolásokat mindig fotózzuk le és tegyük el, hogy legyen alapunk jogorvoslatot kérni utólag.

Fontos: tartsuk be a határidőket!

A flottakezelő be fogja fizetni a bírságot, még abban az esetben is, ha az nem indokolt, ugyanis nem vizsgálhatja felül annak jogosságát – viszont utólag van lehetőség fellebbezni, korrigálást kérni.

Ehhez viszont mindenképp az kell, hogy időben jelezzük a problémát (amennyiben nem jogos a bírság), különben kicsúszunk a határidőből, és nem lesz már lehetőségünk a későbbiekben jogorvoslattal élni.

A legfontosabb tanulság: ne csak az autónkat, de a papírjainkat is készítsük fel az útra

Egy külföldi nyaralás megszervezése általában nem egyik napról a másikra történik – ez szerencsés, ugyanis így van lehetőségünk arra is, hogy időben elkezdjük intézni a hivatalos ügyeket.

Ahhoz, hogy a Zöldkártya, a meghatalmazás és minden egyéb irat elkészüljön, lehetőleg már hetekkel korábban értesítsük a terveinkről a flottakezelőt, hogy minden készen álljon.

Amennyiben Önnek nincs jelenleg flottakezelője, sajnos az ezekkel kapcsolatos feladatok is Önre hárulnak – ez is mutatja, mekkora előnyt jelent, ha szakértőkre tudja bízni ezeket, akik megkímélik Önt az ezzel járó vesződségektől.

Amennyiben bármilyen kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal!